ADRA Karitatív tábor 2011

Ha visszagondolok a táborra, nem is kérdés, hogy mi jut eszembe elõször: a mosoly. Persze

nehéz lenne ennek a mosolynak a pontos receptjét megadni, de a szervezõ csapat biztosan tudja! Õk azok, akik újra és újra átszámolták a költségvetést, csak hogy 1-1 gyerek még el tudjon jönni. Akik (szerencsére) nem tudtak senkinek sem nemet mondani. Akik az egész tábor ideje alatt meg sem álltak, szerveztek, átszerveztek.

Köszönjük! És ami még hozzájárulhatott a sok-sok mosolyhoz:

 

A HELY ÉS AZ IDÕ – 2011. július 12-étõl a nyár egyik legnapsütésesebb hetét töltöttük

a balatonlellei advent üdülõben. A GYEREKEK öt helyszínrõl érkeztek a táborba:

Bodaszõlõrõl, a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Gyermekvédelmi Központból, Salgótarjánból,

Dunaújvárosból és a vörösiszap- katasztrófa sújtotta Somlóvásárhelyrõl. Az ÁHÍTATOK, melyeket Gyürüs István és Pannika tartott, úgy elvarázsolták a gyerekeket, hogy nemcsak szerettek ott lenni, hanem figyeltek és alkalmazták is a hallottakat a hét folyamán.

 

A PROGRAMOK – Az angol, norvég és magyar segítõk jóvoltából kreatív nemzetközi

napokat tartottunk, ahol minden ország bemutatkozhatott egy kicsit. A gyerekek a

hét folyamán különbözõ bajnokságokon mérhették össze az erejüket. Vasárnap a Kelet- Magyarországi Speciális Mentõcsapat néhány tagja kutyás bemutatót tartott nekünk, illetve egy kis kalandpályát is felállítottak a gyerekeknek. Szombat délután egy jótékonysági koncert került megrendezésre a gyerekek javára, Farkas Béla és barátainak szolgálatában. Köszönjük nekik! Az ADRA vezetõsége szeretné kifejezni háláját Magyar Balázsnak, Szõllõsi Szilárdnak, Szõllõsi Gergõnek, Szekeres Ildikónak, Kádár Orsolyának, Nyári Róbertnek, Hella Zsuzsannának és Décsei Krisztiánnak a tábor alatt nyújtott önkéntes segítségért.

Hálásak vagyunk a Dunamelléki Egyházterületnek, a Blythswood Care és a

Hjelpesendinger norvég csapatának, akik lehetõvé tették az idei tábor megvalósulását.

Igazából nehéz szavakat találni arra az önzetlenségre és szeretetre, amivel ott találkoztam, de fantasztikus volt átélni és részese lenni. A gyerekek olyan gyorsan befogadtak, mintha évek óta ismernénk egymást. Együtt nevettünk velük, együtt játszottunk, imádkoztunk vagy sírtunk. Egy kicsit talán az tette nehézzé a hetet, hogy egyre többet tudtunk meg a gyerekek helyzetérõl, múltjáról. Egyik-másik kicsinek olyan fájdalmas emlékeket kell cipelnie, amit mi is csak nehezen fogunk fel. Nehéz elfogadni és feldolgozni, hogy nagyrészt tehetetlenek vagyunk, és nem tudunk mindennap mellettük lenni… Egy hetünk volt, hogy annyi szeretetet adjunk nekik és fogadjunk el tõlük, amennyit csak lehetett, hogyha visszagondolnak erre a táborra, akkor egy dolog jusson eszükbe: a szeretet.