Célba ért a segélyszállítmány

A nagy szállítmány jelentõs része indulás elõtt a pásztói Margit Kórház udvarán volt kikészítve a hosszú útra. Ahogy az egész szét volt „terítve” az alagsor elõtti parkolóban, úgy tûnt, hogy ez a Renault Midlum 270 18/D teherautó egyébként méretes rakterére biztos nem fér fel. Aztán a kórház karbantartó részlegének dolgozói Nyírjei János vezetésével szétszereltek, összecsuktak, amit csak tudtak, hogy lehetõleg minél kompaktabb legyen az egész. Czabán Márton, a Fõvárosi Polgári Védelmi Igazgatóság elõadója, a Renault pilótája olyan hozzáértéssel illesztette egymásra az alaktalan szerkezeteket, hogy végül minden helyére került és elfért.  

A pásztói indulás elõtt dr. Boczek Tibor, a pásztói Margit Kórház igazgató fõorvosa egy nemzeti színû szalaggal „plombázta” le a teherautó rakományát. A közös fényképezés utáni rövid sajtótájékoztatón dr. Boczek Tibor, Babák László pv. ezredes, az OKF Humán Fõosztályának vezetõje, Szigeti László Attila, az ADRA Adventista Szeretetszolgálat Alapítvány kuratóriumának elnöke, Bakosné Zohán Tünde, az ADRA szeretetszolgálat ügyvezetõ igazgatója és Fenyvesi Péter Pál lelkész válaszolt az újságírók kérdéseire.

A Pásztó és Vásárosnamény közötti távolság jó kocsival autópályán manapság már nem gond. Még az idõjárás is kedvezett: nem volt nagy meleg. Igaz, Nyíregyháza után a 41-es úton már egyre több a traktor és más lassú jármû, ami esetleg idegesíthet egy frusztráltabb gépjármûvezetõt, de senki sem sürgetett, így is viszonylag jó tempóban haladtunk. 

A Vásárosnaményi Önkéntes Köztestületi Tûzoltóságon Tóth Sándor pv. alezredes parancsnokkal és kollégájával, Nagy Lászlóval zajló        

rövid beszélgetés során a finom kávé mellet megkaptuk az útravaló jó tanácsokat is, amelyek azzal voltak kapcsolatosok, hogy tovább már majdnem a határig útszélesítés, útjavítás zajlik. Ez persze lassította haladásunkat, de nagy gondot nem okozott. A határra egyébként Nagy László felvezetésével értünk. Lévén szó segélyszállítmányról, a határon maximális jóindulattal és segítõ szándékkal kezelték iratainkat és rakományunkat. Vonatkozik ez az ukrán oldalra is, csak ott összehasonlíthatatlanul lassabban haladt minden. Pechünkre pont az esti váltás elõtti órában érkeztünk oda. A leköszönõ mûszak már nem tartotta idõszerûnek, hogy foglalkozzon szállítmányunk bürokráciájával. Meg kellett várni a következõ váltást.  Valószínûsíthetõ, hogy a vámoltatás ukrán számítógépes rendszere viszonylag új, s még nem elég olajozottan mûködik. Ezt erõsíti az a tény is, hogy már másnap, csütörtökön a beregszászi vámudvaron, – még pontosabban: a Nagyszõlõsi Vámhivatal itteni kirendeltségén – is hosszú-hosszú órákat vett igénybe, míg elkészültek az szükséges iratok. S csak délután haladhattunk tovább célállomásunk, a Beregszászi Járási Kórház felé.

A kirakodás már összehasonlíthatatlanul gyorsabban ment, mint a berakodás. A helyi újságíró kollégáknak – köztük Kovács Gézának, az ungvári tévé szerkesztõ riporterének– jutott idõ arra, hogy rövid kis interjúkat készítsenek Babák Lászlóval, Szigeti László Attilával, Bakosné Zohán Tündével.

A kirakodást követõen Ivan Males igazgató fõorvos és helyettese, Volodimir Malesfogadta a katasztrófavédelem és az ADRA képviselõit. A fõorvos dolgozószobájában hosszú, tartalmas, késõ délutánig húzódó megbeszélés zajlott a helyi egészségügy helyzetérõl és a kórház megsegítésének további lehetõségeirõl. Mindkét oldal a kapcsolatok erõsítése, az együttmûködés további elmélyítése mellett foglalt állást és fogalmazott meg elõremutató ígéreteket.

Az Adra és a katasztrófavédelem munkatársai csak május 6-án késõ este – fáradtan, álmosan, de az elvégzett munka jólesõ érzésével – érkeztek vissza Budapestre.